A szeretet “útja” Kiskolcson

Kiskolcs református, orthodox és római katolikus közössége május 20-21–én a polgármesteri hivatal támogatásával és szamoskrassói református atyafiak segítségével a kiskolcsi ravatalozóhoz utat öntöttek. Az útkészítés decemberben kezdetét vette, amikor a hozzávalókat még kedvező áron megvásárolták és a segítőkész Varmanor Construct cég azt a munkálatok napjain szállította le. – tudtuk meg Győrbíró Sándor lelkipásztortól.

Nem volt könnyű alkalmas időt találni a sokszor esőt, borús időt jelző időjárásjelentés alapján. Akadályoztatások ellenére közel 30-an összefogtak, és Pál apostol útmutatása szerint cselekedtek: “Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Róma 12,2 Az embereket erőszakkal nem lehet meggyőzni arról, hogy a közösségi munka, egyházunk építésére, megtartására szolgál. Krisztus iránti szeretetünk, hitünk bizonyítása csak a tetteinkkel mérhető. Mindenki magában hozza meg a döntést, hogy a világ dolgait vagy Isten akaratát, közösségre hívó szavát követi. Amint egy közösséggel együtt vállalunk feladatot meg kell tanulnunk egymásra figyelni, és zokszó nélkül az adandó munkát elvégezni. “Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint” (Róma12,16) Mintha Pál apostol irányította volna az emberek szívét, kezét és indulatait, mert megvalósult mindaz, amit a Szentíráson keresztül tanított. “A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.”Róma 12,10-11



A kiskolcsiak közül sokan tartják fontosnak a temető rendbentartását, hiszen ez az ott élő közösséget minősíti. Minősíti azokat is, akik szanaszét dobva otthagyják az üres műanyag palackokat, sörös és energiaitalos dobozokat vagy az elhullott egzotikus állatokat. Hogy mennyire tiszteljük eltávozott szeretteinket, akik áldozatot hoztak értünk, az meglátszik a gondozott vagy gondozatlan sírokon, a rendezett vagy elhanyagolt temetőn.

Egy maroknyi csapat két napig hitben és cselekedetben a szeretet útján járt, és Isten kegyelméből elkészítették fáradtságos munkával az országúttól a kapolnáig vezető “szeretet útját”.  Ők azok, akik a temetőt is fontosnak tartják és nem állnak meg e két nap után, hanem folytatják az új kapuk felállításával a megkezdett munkát.

Isten gondviselő szeretete nyilvánult meg ezekben a napokban, amikor összehozta a különböző felekezetű embereket, ahogyan őrizte az ég csatornáit, hogy ne verje el az eső az áldozatos munkát.

Mindezért egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo Gloria!